Eseménynaptár
«2020. október»
HKSzCsPSzV
   1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Share

Spontán volt az elmagyarosodás

A szatmári svábság spontán, avagy erőltetett elmagyarosodásának témája mind a mai napig amolyan darázsfészeknek számít – derült ki a Kriterion Kiadó szerkesztőjének, Jakabffy Tamásnak és H. Szabó Gyulának, a kiadó igazgatójának felvezetőjéből. Ugyanis, mint hírül adtuk, pénteken Kaplonyban és Nagykárolyban bemutatták Baumgartner Bernadette Kisebbség a kisebbségben A Szatmár megyei németek a két világháború között című tanulmánykötetét.

A szerzőnek a doktori értekezése a tanulmány, mely nem mellékesen hiánypótló, hiszen a szatmári svábság elmagyarosodásáról eleddig rendszerint bizonyos szemszögből írtak, legfőbbként pedig nem levéltári kutatás alapján. A Károlyi-kastélyban megtartott bemutatón, akár a korábban megtartott szülőfalusi alkalmon (Baumgartner Bernadette kaplonyi születésű) igen szép számban jelentek meg érdeklődők. Érezhetően mindannyian – ismerősök és a téma iránt érdeklődők egyaránt – nagy-nagy figyelemmel követték a kolozsvári kiadó képviselőit, akik felvezetői tisztségüknek igen jól tettek eleget. Szóltak például arról, hogy a kisemberek életébe betört anno a nagypolitika, hiszen egy adott pillanatban három ország is aránylag nagy figyelemmel tekintette a szatmári németség ügyét. Baumgartner Bernadette objektív tanulmánya, az igazság feltárása tulajdonképpen hozzájárul(hat) ahhoz a nem kicsi feladathoz, hogy a tények ismeretében feloldódjon az a konfliktus, amely bizony családi közösségekbe is belopódzott annak idején, amely helyenként mai napig fel-fellobban. A szerkesztők kiemelték azt a tényt is, hogy „végre valaki nem könyvekből ír könyvet", azaz tanulmánya elkészítéséhez kutakodik is.
Baumgartner Bernadette elmondta, hogy több levéltárban is igyekezett a lehető legtöbb információhoz hozzájutni, így a Berlinben székelő bonni külügyi levéltárban, a budapesti országos levéltárban, valamint a szatmári katolikus püspökség levéltárában. Beszélt arról, hogy a trianoni békediktátum után különböző okok miatt előtérbe került a lélekszámában amúgy nem túlzottan jelentős szatmári svábság. Az új királyság, a román elsősorban igyekezett visszanémetesíteni az itteni svábságot, hiszen semmiképpen sem állt érdekében az, hogy „továbbmagyarosodjanak". Távlati elképzelés szintjén felmerülhetett az is, hogy ha aránylag hamar elmagyarosodtak, talán el is románosodhatnának. A romániai német közösség egésze, azaz a lélekszámában, kulturálisan jelentősebb szászok és bánáti svábok a „helyes útra" való visszaterelésben voltak érdekeltek. A magyarok – mind az anyaországiak, mind pedig a Romániához csatoltak – amellett kardoskodtak, hogy az itteni svábok lényeget tekintve már a magyar kultúrkör részét képezik. Tulajdonképpen a lelkekért zajlott a harc – mutatott rá a szerző, aki beszámolt arról is, hogy a küzdelem a római katolikus egyházmegyébe is betört, nevezetesen mindegyik félnek volt például püspökjelöltje. Fiedler István szatmár-nagyváradi püspök 1930 és 1939 között állt az egyesített egyházmegye élén. A bánáti sváb származású püspök tulajdonképpen nem váltotta be egyik érdekcsoport elképzelését sem – azt tette, amit a nagyhatalmak nem, jelesül megkérdezte a népét, a svábokat, hogy magyarok-e, svábok-e. Ennek eredményeként meg is zsarolták, azaz lemondásra kényszerítették.

A szerző a könyvbemutató során nem riadt vissza attól, hogy a „legkényesebb" kérdésben – spontán volt-e a szatmári svábság egy részének az elmagyarosodása, vagy erő hatására ment végbe – állást foglaljon a kutatásai tükrében: leginkább önkéntes volt ez a folyamat. Több kérdést is feltettek a jelenlévők, majd kifejezetten sokan megvásárolták a könyvet.

Forrás: nagykaroly.ro

 

Támogató:


 

Támogató:

 

 


 

 

Copyright © 2012. Kriterion Könyvkiadó. Minden jog fenntartva. Powered by www.voidart.ro. Designed by Matei László.